A település Szegedtől délre, 15 km távolságban helyezkedik el. A település Szeged irányából közúton kétfelől közelíthető meg. Vasúton Szeged-Nagyállomásról érhető el. Mórahalom irányából is elérhető a 43011 úton.
Röszkének nincs vonzáskörzete, viszont két önkormányzati szerveződésnek is tagja. Mórahalom és Szeged vonzáskörzetéhez kapcsolódik.
Határos települések: Szeged, Mórahalom, Domaszék. A külterületen 400 tanya található.
A település földrajzi elhelyezkedése utal arra, hogy fontos átkelőhelyként tartották számon. Az Alföldet Torontál megyével összekötő kompjárat emlékei a 30-as évekig nyomon követhetők. Az utolsó tanyamalmot 1895-ben vontatták el Martonosra.
A települést Szeged birtoka révén kisbérlők, törpebirtokosok művelték: alsóvárosi gányók, dohánykertészek települtek itt meg. Később úgynevezett "krajcáros földekként" egy-két holdas birtokokat szereztek. Nagybirtok nem volt.
Röszke 1731-ben kapta királyi adománylevelét, de ekkor még nem szerepelt önálló településként, Szegedhez tartozott. 1720 óta követhetjük nyomon a benépesülését:
- 18. század eleje- szerb granicsárok (határőrök), horvát birtokosok zsellérei alkotják a népességet.
- 1950-ig Szeged város alsótanyai közigazgatási egysége. Önálló kapitányság, kapitányai Rózsa Vince, Guczi József.
- 1950- től önálló község.
Régészeti leletek alapján több, mint száz lelőhely bizonyítja a település lakott voltát. Közülük kiemelkedő, európai jelentőségű a Bálint néven ismert Nagyszéksósi hun lelet, melyet 1926-27-ben Móra Ferenc tárt föl, másolatai a szegedi múzeumban tekinthetők meg.
A Ladányi-dűlő környékén feltárt két honfoglaló sír bizonyítja, hogy a honfoglalók kiemelt települése volt a Tisza mellékének ez a része.
A "Tisza sor"-nál talált Árpád-kori templommaradványt és a körülötte lévő sírkertet a tatárdúlás rombolta le.
A falu "fölvégén" található Rácz-köröszt (rácz temető) és a sok szerb eredetű név, (Osznovics, Polovics, Marinkovics és Szulcsán, stb.) továbbá a "rácok dűlője" bizonyítja, hogy a ma már elmagyarosodott dohány és paprika kertészek elődei itt szlávok voltak.
Ha Röszke településtörténetét vizsgáljuk, azzal a sajátos tényezővel kell számolnunk, hogy 1950-ig nem önálló településként szerepel a korabeli írásos anyagokban. Jóllehet a település már 1730-ban megkapta királyi adománylevelét, de a terület nagy részét Szeged vagy polgárai használták.
A község neve az első írásos emlékekben 1439-ben Rezke alakban szerepel. Kézenfekvőnek látszik a rez szóból való származtatás: ennek erdőbeli irtás a jelentése, melyhez később a ke kicsinyítő képző társult. Igazolni látszik ezt a feltevést az, hogy Szegedtől egészen Röszkéig a Tisza árterén terjedő nagy erdőségek faanyagából került ki a szegedi váralsóvárosi templom faanyaga és a híres szegedi hajóácsok is használták ezeket a fákat.
1730-31-ben a térképeken mint Reska szerepel, a 18. században pedig Reszke néven ismerhették a települést.
