Hagyományaink


A hagyományok közé tartozik a Szent Antal napi búcsú és az aratóünnepség, majd később a paprikaszentelés. Jellegzetes népszokásként mind máig fennmaradt a házak előtti kispadokon a "bandázás". A 20-as évektől, az I. világháború utáni időkre jellemző népszínműveket mutattak be. Öt falusi "banda" (zenekar) működött. Tagjaik volt katonazenészekből verbuválódtak.

A lakodalmas ünnepségek, játékok paraszti formái a mai napig ismertek: pl. a csökölés, keresztelési szokás a 30-as évekig fennmaradt. A komaválasztás családi ünnepsége szinte egyedi helyi szokás volt.

 

Ugyancsak egyedi a "Csutri"-k (zugbálak) rendezése is. A dél-alföldi régió tanyavilágában igen gyakoriak voltak az ún. "Csutri-bálak", melyek egész éjjen át tartó dalos, táncos szórakozást biztosítottak a fiatalok számára. A csutrik behívását a tanyavilágban sorra tervezték, s ott a gazda saját borát mérhette el. A csutrikat a hatóság üldözte, hiszen konkurenciát jelentett a kocsmákban szervezett bálakkal szemben.

Egy "csutri" vigasságát eleveníti fel a Röszkei Hagyományőrző Együttes közel fél órás életképben, melyben dél-alföldi táncok és jellegzetes röszkei "nóták" is helyet kaptak. A történet azt meséli el, hogyan járnak túl a csutrisok a rájuk törő zsandár eszén, s a paraszti furfang segítségével hogyan mulathat tovább a csutri népe. Az együttes 25 tagot számlál, melyben fiatalok, és a régi, ma már nyugdíjas korú csutrisok is szerepelnek. Ők a garancia arra, hogy az együttes élethűen, s a régi hagyományok tiszteletben tartásával "játszik". A környék településein már több alkalommal szerepeltünk, s a Délmagyarország által kezdeményezett Szomszédoló gálaműsoron különdíjat kapott az együttes.
Terveink között szerepel a régmúlt időkből a fűszerpaprika feldolgozásával kapcsolatos munkák életképben történő bemutatása dalokkal, táncokkal s nagyon jó kedvvel!
A páva-mozgalom idején mintegy 50 tagú népi együttes életképben dolgozta fel a paprikához kapcsolódó folklóranyagot. A több, mint 200 bemutatót megért együttesről a MTV 1973-ban filmet készített, amely az 1974-es Dublini Folklór Fesztiválon Arany Hárfa díjat kapott. Az együttes kiöregedett tagjai ma a nyugdíjas klub látogatói.


Helyi kézművesként Gubás Jakab nevét kell említenünk, aki a gyékény és kosárfonás mellett fa-klumpla készítésére is megtanította a gazdasági iskola növendékeit. Seprűkötők, kosárfonók, szappanfőzők, hígöntők az 50-es évekig megtalálhatók. Sajnos ma már ilyen jellegű mesterei nincsenek községünknek.

A nyugdíjasok idősebb tagjai napjainkban varrott kézimunkákból rendeznek kiállításokat.

A faluban 7 kovácsműhely működött. Mindegyiknek valamilyen különös sajátossága volt: gyógykörmölés, "lófogászat", lógyógyászat, "parádés-kocsi" készítés. (Zacsik műhely). Ma már egyetlen műhely sem működik.

 

A helyi népviselet nem különbözik a dél-alföldi parasztvilág viseletétől. Férfiak ünnepi viselete: kemény szárú csizma, fekete nadrág, fehér ing, pitykés mellény, kerek kalap, ködmön és suba. Női viseletnél még nyomon követhető a bocskor, papucs és a raffolt sok szoknya, "slingelt" rékli, kontytartó, színes vagy fekete fejkendő.

 

1
3
11